Nessie:
Nemrég volt a hatodik születésnapot, amit Alice nénikém
rendezett. Bár még csak hat éves voltam, mégis úgy nézek ki, mint egy
tizennyolc éves. A szüleim szerint ezzel elértem a fejlődésem végére és most
már az idők végezetéig, így fogok kinézni. Hiába voltam hat éves, magamat is
inkább tartottam felnőttnek, mint gyereknek. Fél vámpírságom miatt növök, ilyen
gyorsan. Édesanyám Bella Cullen, még „halandóként” szült engem. Azóta apa
átváltoztatta vámpírrá és nagyon boldogok vagyunk együtt. Velünk élnek, a nagy
szüleim: Carlisle és Esme, a nagybátyáim: Jasper és Emett, valamint a
nagynénéim: Alice és Rosie. Igazi nagy boldog család vagyunk. Jelenleg Forksban
van az otthonunk.
Egyedül apuval szokott konfliktusom lenni, mert nem érti
meg, hogy már nem vagyok az ő pici lánya. Állítólag nagyon szép nő lett
belőlem. Én soha nem láttam magamat, olyan szépnek, mint amilyenek a rokonaim
mondanak, de hiszek nekik. Hosszú barna hajam és tengerkék szemeim vannak.
Körülbelül százhatvanöt centiméter magas vagyok, illetve hatvankettő kilogramm.
Tényleg nem voltam csúnya, de azt utóbbi időben hiányzott mellőlem egy társ.
Irigykedtem a családomra, hogy mindenkinek vagy egy lelki társa kivéve nekem. Sokszor magányosnak éreztem magam, hiába
rajongott mindenki körbe. Kiskoromtól fogva szeretetben részesültem és anyagi
javakban sem kellett szűkölködnöm, de nagyon hiányzott az életemből a „szőke
herceg fehérlovon”.
Fél évvel ezelőtt aztán befogadtunk egy Luis nevű vámpírt, aki
hozzánk hasonlóan csak állatok vérével táplálkozik, bár én megeszem az emberi
ételt is. Szegény Luis elvesztette a családját, mert valakik lemészárolták
őket. Az utóbbi időben ezt már a családomat is aggasztotta, hiszen nem csak
Luis klánjáról hallottuk, hogy megölték őket. Emiatt a szomszédunkban élő
alakváltókkal apa és nagypapa egyre többször folytatott megbeszéléseket. Forks
mellett La Pushban, ugyanis alakváltó farkasok éltek. Az ő feladatuk megvédeni
az embereket azoktól a vámpíroktól, akik nem hozzánk hasonló vegetáriánusok.
Azonban, miután mi nem emberi vérrel táplálkozunk sok évvel
a születésem előtt nagypapa és az akkori alakváltók vezetője „békét” kötött.
Így jól megfért egymás mellett vámpír és farkas, sőt a farkasok közül voltak,
akik gyakran átjöttek hozzánk. Ilyen volt az egyik legjobb barátom Seth ,
illetve a falka alfája Sam. Bár Sam, inkább csak tanácskozni járt, ide
apáékhoz. Ezeken nem vehettem részt, mert nem szerettek, volna felzaklatni.
Hiába a szeretteim még egy kisbogártól is meg akartak óvni.
Seth elmondásai alapján tudtam meg, hogy milyen átalakulni
farkassá és, hogy kik alkotják a falkát. Mindenkiről mesélt nekem. Sethen kívül
még személyesen ismertem Jaredet és a bevésődését, Kimet. Jared feleségül vette
Kimet, mert nagyon szeretik egymást. Kim volt a legjobb barátnőm. Tőle és
Sethtől is hallottam erről a bevésődés dologról, de nem igazán értettem, hogy
mi ez az egész. Annyit tudtam meg farkas barátomtól, hogy Ő még nem vésődött
be.
Seth egyik beszélgetésünk során mesélt egy, olyan emberről, aki
már nem tartozott a falkához évek óta. Azt mondta, hogy Jacobnak hívtak, de
évekkel ezelőtt elhagyta őket, mert szerelmes volt anyuba. Ám anya, ugye apát
választotta, amit Jacob nem tudott feldolgozni. Azóta se látta senki. Nagyon
megsajnáltam Jacob, mert nincs rosszabb annál, hogy, akit szeretsz az másé.
Seth elmondása alapján egy életvidám, vicces fiú lehetett. Elmesélte azt is,
hogy mindenfelé keresték, de soha nem találták meg.
Egyszer kíváncsiságból rákérdeztem anyunál is Jacobra, de ő
teljesen kiborult és mintha sírógörcsöt kapott volna. Apa, pedig tiszta ideg
lett és elment vadászni. Az eset után nagyi hívott magához, aki azt mondta,
többet ne kérdezem a szüleimet Jacobról.
Ezek után toppant az életünkbe Luis, aki az óta a barátom
lett. Rögtön megtetszettem, neki, viszont nekem kicsit továbbtartott mire
elfogadtam a közeledését. (Pláne apunakJ.)
Egyre jobban megkedveltem őt. Nagyon összemelegedtünk az utóbbi időben és jó
volt végre, hogy nekem is van párom.
Ilyen harmóniában telt az éltem. Együtt jártunk vadászni az
egész családdal, de volt, olyan is, mikor csak Luis meg én mentünk. Anyuék
szerették volna, ha az emberi ételhez is hozzászoknék, ezért Esme gyakran
készített nekem nagyon finom ételeket. Bár sokkal jobban szerettem az állati
vért. Az evésen kívül még akadt pár dolog, amiben különböztem egy sima
vámpírtól. A bőröm nem csillogott a Napon, képes voltam aludni, de talán a
legfontosabb, hogy vért folyt az ereiben és dobogott a szívem. A harapásom sem
volt mérgező, mint apuéké. A különleges képességem is volt, mintahogyan apunak
a gondolatolvasás, vagy Jaspernek az érzelmek módosítása. Anyuhoz hasonlóan apa
nem tudott az én fejemben sem olvasni, ezen kívül érintéssel tudtam mutatatni annak
az emlékeimet, akinek akartam.
Egyik nap megint kettesben mentünk Luisszal vadászni. Már
majdnem két hete nem ittam vért és éreztem már, hogy szükségem lesz rá.
Luisszal vadászni igen élvezetes volt, mert nem csak le akartuk teríteni a
vadakat, hanem élvezni a vadászat adta örömöket is. Elég jó formában lehettem,
hiszen három őzt sikerült elejtem, de a párom még rajtam is sikeresen túl tett
a maga öt szarvasával. Már több órája járhattuk az erdőket, mikor Luis jelezte,
hogy ideje visszamenni, nehogy Edward mérges legyen. Apának mániája volt
folyton figyelni minket. Meghagyta Luisnak is, hogy az igazi 18 éves szülinapomig
csókoknál nem akar többet látni, vagy Luis repülhet, ha megússza annyival apa
haragját. Luis igazi úriember volt, mert betartotta Edward kéréseit és soha nem
erőltetett semmit, amit én nem akartam.
Rövid futás után értünk haza, de váratlan vendéggel
találkoztunk otthon. Seth a nappaliban
beszélt valamiről az egész családomnak. Rosalie és Edward elképesztően
felszültnek tűntek. Pont, amikor beléptem haragjában összetörte a zongorát, míg
anya, ha tudott volna, sírni, akkor megtette volna.
- Megígértem Bellának, hogy szólni fogok neki, ha lesz hírem
Jacobról – mondta Seth a többieknek.
- Mégis minek tért most vissza az a korcs kutya? Még mindig
nem tett le Belláról? – üvöltötte apám, akit még sosem láttam ilyennek.
- Kérlek, hagyd abba Edward! – könyörgött anya „zokogva”
apának.
- Mi folyik? – léptem be ekkor Luissal a helyiségbe.
- Jacob visszatért – felelte nagypapa halálnyugalommal.
- Igen, de nem csak, ezért jöttem. Megígértem neki, hogy nem
fogok szólni a visszatéréséről, de a Bellán tett ígéretem kívül más is van, ami
miatt tudnotok kell Jacobról – mondta sejtelmesen Seth.
- Mégis mi lenne az? – kérdezte Esme barátságosan.
- Teljesen megváltozott. Úgy értem volt benne valami, amitől
már nem volt önmaga. A szemeiből gyűlölet áradt és az arca nagyon beesett
volt. Láttam, hogy próbálta kicsit rend
berakni a külsejét mielőtt találkozunk, de nem nagyon sikerült neki. A kezei
tele voltak hegekkel, de ami gazán érdekes, ahogyan a vámpírokról beszélt –
mesélte Seth.
- Mit mondott? tette
fel a kérdést ingerülten Edward.
- Undorodva beszélt rólad és Belláról. Megszállottságot
éreztem a hangjában, mikor szóba kerültetek. Illetve tudott Nessieről is.
- Honnan tud rólam? – kérdeztem elképedve.
- Nem tudom, de téged utál a legjobban. Legalábbis, ahogyan
rólad beszélt.
- Megkeresem és megölöm! – kiabálta apa, akit Esme és Emmett
próbált nyugtatni, míg anya annyira kiakadt, hogy felment az emeletre Alicéval.
- És miért jött vissza tulajdonképpen? – érdeklődött
nagypapa, aki talán a legnyugodtabb volt a jelenlévők között.
- Sammel akart beszélni, de, hogy miről fogalmam sincs.
- Van még valami, Seth?
- Igen. Most találkoztak fél órája.
- Rendben. Mond meg kérlek szépen Samnek, hogy, ha végzett
jöjjön át ide, mert ezt meg kell beszélnünk! Köszönünk mindent Seth! –
válaszolta Carlisle kedvesen.
- Igazán nincs mit, de most megyek! Sziasztok! – Ezzel Seth
magunkra hagyott minket.