4. fejezet: Nessie

Nessie:

Nemrég volt a hatodik születésnapot, amit Alice nénikém rendezett. Bár még csak hat éves voltam, mégis úgy nézek ki, mint egy tizennyolc éves. A szüleim szerint ezzel elértem a fejlődésem végére és most már az idők végezetéig, így fogok kinézni. Hiába voltam hat éves, magamat is inkább tartottam felnőttnek, mint gyereknek. Fél vámpírságom miatt növök, ilyen gyorsan. Édesanyám Bella Cullen, még „halandóként” szült engem. Azóta apa átváltoztatta vámpírrá és nagyon boldogok vagyunk együtt. Velünk élnek, a nagy szüleim: Carlisle és Esme, a nagybátyáim: Jasper és Emett, valamint a nagynénéim: Alice és Rosie. Igazi nagy boldog család vagyunk. Jelenleg Forksban van az otthonunk.

Egyedül apuval szokott konfliktusom lenni, mert nem érti meg, hogy már nem vagyok az ő pici lánya. Állítólag nagyon szép nő lett belőlem. Én soha nem láttam magamat, olyan szépnek, mint amilyenek a rokonaim mondanak, de hiszek nekik. Hosszú barna hajam és tengerkék szemeim vannak. Körülbelül százhatvanöt centiméter magas vagyok, illetve hatvankettő kilogramm. Tényleg nem voltam csúnya, de azt utóbbi időben hiányzott mellőlem egy társ. Irigykedtem a családomra, hogy mindenkinek vagy egy lelki társa kivéve nekem.  Sokszor magányosnak éreztem magam, hiába rajongott mindenki körbe. Kiskoromtól fogva szeretetben részesültem és anyagi javakban sem kellett szűkölködnöm, de nagyon hiányzott az életemből a „szőke herceg fehérlovon”.

Fél évvel ezelőtt aztán befogadtunk egy Luis nevű vámpírt, aki hozzánk hasonlóan csak állatok vérével táplálkozik, bár én megeszem az emberi ételt is. Szegény Luis elvesztette a családját, mert valakik lemészárolták őket. Az utóbbi időben ezt már a családomat is aggasztotta, hiszen nem csak Luis klánjáról hallottuk, hogy megölték őket. Emiatt a szomszédunkban élő alakváltókkal apa és nagypapa egyre többször folytatott megbeszéléseket. Forks mellett La Pushban, ugyanis alakváltó farkasok éltek. Az ő feladatuk megvédeni az embereket azoktól a vámpíroktól, akik nem hozzánk hasonló vegetáriánusok.

Azonban, miután mi nem emberi vérrel táplálkozunk sok évvel a születésem előtt nagypapa és az akkori alakváltók vezetője „békét” kötött. Így jól megfért egymás mellett vámpír és farkas, sőt a farkasok közül voltak, akik gyakran átjöttek hozzánk. Ilyen volt az egyik legjobb barátom Seth , illetve a falka alfája Sam. Bár Sam, inkább csak tanácskozni járt, ide apáékhoz. Ezeken nem vehettem részt, mert nem szerettek, volna felzaklatni. Hiába a szeretteim még egy kisbogártól is meg akartak óvni.

Seth elmondásai alapján tudtam meg, hogy milyen átalakulni farkassá és, hogy kik alkotják a falkát. Mindenkiről mesélt nekem. Sethen kívül még személyesen ismertem Jaredet és a bevésődését, Kimet. Jared feleségül vette Kimet, mert nagyon szeretik egymást. Kim volt a legjobb barátnőm. Tőle és Sethtől is hallottam erről a bevésődés dologról, de nem igazán értettem, hogy mi ez az egész. Annyit tudtam meg farkas barátomtól, hogy Ő még nem vésődött be.

Seth egyik beszélgetésünk során mesélt egy, olyan emberről, aki már nem tartozott a falkához évek óta. Azt mondta, hogy Jacobnak hívtak, de évekkel ezelőtt elhagyta őket, mert szerelmes volt anyuba. Ám anya, ugye apát választotta, amit Jacob nem tudott feldolgozni. Azóta se látta senki. Nagyon megsajnáltam Jacob, mert nincs rosszabb annál, hogy, akit szeretsz az másé. Seth elmondása alapján egy életvidám, vicces fiú lehetett. Elmesélte azt is, hogy mindenfelé keresték, de soha nem találták meg.

Egyszer kíváncsiságból rákérdeztem anyunál is Jacobra, de ő teljesen kiborult és mintha sírógörcsöt kapott volna. Apa, pedig tiszta ideg lett és elment vadászni. Az eset után nagyi hívott magához, aki azt mondta, többet ne kérdezem a szüleimet Jacobról.

Ezek után toppant az életünkbe Luis, aki az óta a barátom lett. Rögtön megtetszettem, neki, viszont nekem kicsit továbbtartott mire elfogadtam a közeledését. (Pláne apunakJ.) Egyre jobban megkedveltem őt. Nagyon összemelegedtünk az utóbbi időben és jó volt végre, hogy nekem is van párom.

Ilyen harmóniában telt az éltem. Együtt jártunk vadászni az egész családdal, de volt, olyan is, mikor csak Luis meg én mentünk. Anyuék szerették volna, ha az emberi ételhez is hozzászoknék, ezért Esme gyakran készített nekem nagyon finom ételeket. Bár sokkal jobban szerettem az állati vért. Az evésen kívül még akadt pár dolog, amiben különböztem egy sima vámpírtól. A bőröm nem csillogott a Napon, képes voltam aludni, de talán a legfontosabb, hogy vért folyt az ereiben és dobogott a szívem. A harapásom sem volt mérgező, mint apuéké. A különleges képességem is volt, mintahogyan apunak a gondolatolvasás, vagy Jaspernek az érzelmek módosítása. Anyuhoz hasonlóan apa nem tudott az én fejemben sem olvasni, ezen kívül érintéssel tudtam mutatatni annak az emlékeimet, akinek akartam.

Egyik nap megint kettesben mentünk Luisszal vadászni. Már majdnem két hete nem ittam vért és éreztem már, hogy szükségem lesz rá. Luisszal vadászni igen élvezetes volt, mert nem csak le akartuk teríteni a vadakat, hanem élvezni a vadászat adta örömöket is. Elég jó formában lehettem, hiszen három őzt sikerült elejtem, de a párom még rajtam is sikeresen túl tett a maga öt szarvasával. Már több órája járhattuk az erdőket, mikor Luis jelezte, hogy ideje visszamenni, nehogy Edward mérges legyen. Apának mániája volt folyton figyelni minket. Meghagyta Luisnak is, hogy az igazi 18 éves szülinapomig csókoknál nem akar többet látni, vagy Luis repülhet, ha megússza annyival apa haragját. Luis igazi úriember volt, mert betartotta Edward kéréseit és soha nem erőltetett semmit, amit én nem akartam.

Rövid futás után értünk haza, de váratlan vendéggel találkoztunk otthon. Seth  a nappaliban beszélt valamiről az egész családomnak. Rosalie és Edward elképesztően felszültnek tűntek. Pont, amikor beléptem haragjában összetörte a zongorát, míg anya, ha tudott volna, sírni, akkor megtette volna.

- Megígértem Bellának, hogy szólni fogok neki, ha lesz hírem Jacobról – mondta Seth a többieknek.

- Mégis minek tért most vissza az a korcs kutya? Még mindig nem tett le Belláról? – üvöltötte apám, akit még sosem láttam ilyennek.

- Kérlek, hagyd abba Edward! – könyörgött anya „zokogva” apának.

- Mi folyik? – léptem be ekkor Luissal a helyiségbe.

- Jacob visszatért – felelte nagypapa halálnyugalommal.

- Igen, de nem csak, ezért jöttem. Megígértem neki, hogy nem fogok szólni a visszatéréséről, de a Bellán tett ígéretem kívül más is van, ami miatt tudnotok kell Jacobról – mondta sejtelmesen Seth.

- Mégis mi lenne az? – kérdezte Esme barátságosan.

- Teljesen megváltozott. Úgy értem volt benne valami, amitől már nem volt önmaga. A szemeiből gyűlölet áradt és az arca nagyon beesett volt.  Láttam, hogy próbálta kicsit rend berakni a külsejét mielőtt találkozunk, de nem nagyon sikerült neki. A kezei tele voltak hegekkel, de ami gazán érdekes, ahogyan a vámpírokról beszélt – mesélte Seth.

- Mit mondott?   tette fel a kérdést ingerülten Edward.

- Undorodva beszélt rólad és Belláról. Megszállottságot éreztem a hangjában, mikor szóba kerültetek. Illetve tudott Nessieről is.

- Honnan tud rólam? – kérdeztem elképedve.

- Nem tudom, de téged utál a legjobban. Legalábbis, ahogyan rólad beszélt.

- Megkeresem és megölöm! – kiabálta apa, akit Esme és Emmett próbált nyugtatni, míg anya annyira kiakadt, hogy felment az emeletre Alicéval.

- És miért jött vissza tulajdonképpen? – érdeklődött nagypapa, aki talán a legnyugodtabb volt a jelenlévők között.

- Sammel akart beszélni, de, hogy miről fogalmam sincs.

- Van még valami, Seth?

- Igen. Most találkoztak fél órája.

- Rendben. Mond meg kérlek szépen Samnek, hogy, ha végzett jöjjön át ide, mert ezt meg kell beszélnünk! Köszönünk mindent Seth! – válaszolta Carlisle kedvesen.

- Igazán nincs mit, de most megyek! Sziasztok! – Ezzel Seth magunkra hagyott minket.

3. fejezet: A visszatérés

Jacob visszatér, hogy beszélhessen Seth-tel.

3. fejezet: A visszatérés

6 évvel később…

Seth volt éppen beosztva őrjáratra tudtam meg az egyik kémünktől. Nem is sajnáltam, mert a tervem sikeréhez, olyan ember kellett, aki nem kérdezősködik, annyit csak teszi a dolgát. Az előző életemben ő volt a legjobb barátom. Talán most hasznát vehetem ennek a régi kapcsolatnak, hogy össze tudjak hozni egy találkozót Sammel. Az egykori falkavezéremet mégsem kereshettem meg rögtön, hiszen első felindulásában világgá kürtölné, hogy hazatértem. Ez elég hülyén hangozna, mivel La Pushot már nem tartottam az otthonomnak.

A régi Jacob Black talán annak tartaná, de a farkas, akivé váltam az nem. Szükségem lett Seth segítségére, hogy valaki letudja, majd beszélni Samet a nagy hír szétkürtöléséről.


Tárgyalni akartam Sammel, hogy az alakváltókkal csatlakozzanak hozzánk a vámpírok elleni háborúban. Nyilván már ők is értesültek arról, hogy valakik elintézték a Volturit, de biztosan nem sejtik, hogy én állok a dolgok mögött. Nem volt szükségem feltétlenül az alakváltókra, azonban mégis csak testvéreink, még ha annak idején különváltak útjaink is.
Miután megtudtam Maxtől, hogy a győzelmünket egy Luis nevű vérszopó veszélyeztetheti azonnal titkos gyűlést tartottunk. Hírszerzőink jelentették, hogy Luis annak a jövőbelátó liba pasijának régi barátja. Luis fejébe vette, hogy Jasperrel létrehoznak titokban egy újszülött hadsereget, hogy átvegyék a Volturi megüresedett helyét a vámpírok között. Az akciójuk sikerének érdekében Luis csatlakozott a Cullen családhoz megjátszva, hogy ő is vegetáriánus és egyedül van. Ezekben a nehéz időkben, mikor sorra ölik valakik a vámpírokat a Cullenek nyilván nem fognak magára hagyni egy „elesett” vérszívót. Ám, ha ez sem, lenne elég összejött Bella és Edward fél vámpír lányával. (Amikor értesültem ennek a valaminek a születéséről talán, akkor gyűlöltem meg végleg a vámpírokat.) Ezzel igyekezett bebiztosítani magát. Jól meg tudja tehát téveszteni az ellenségeit, de annyira még sem ügyes, hogy a vérfarkasokat is átverje. Bár azt az ostoba gondolatolvasó majmot sikerült. Húztam el erre vigyorogva a számat.


Max, aki dédapám jó barátja is volt, tarotta a szemét Forkson és környékén. Tőle informálódtam, hogy van-e valami életbevágóan fontos arrafelé, ami veszélyeztetheti a vámpírok kiirtásáról szövögetett álmaimat. Mindössze háromszor jelentett nekem Cullenékről. Egyszer, miután megtörtént az esküvő. Egyszer, mikor tudomást szerzett arról fél vámpír születéséről és most a Volturi legyőzése után.

Soha nem beszéltek a vérfarkasok előttem Belláról és a múltamról. Tudták, hogy szívem legmélyén még mai napig fáj a dolog. Amit, azonban kitűnő örömmel fogadtam, hogy a vérfarkasoknál csak kis számban történik bevésődés. Akkor is csak egy másik vérfarkasba.

Ott álltam az egyik fa mögött emberalakomban. Kicsit összeszedtem ezen oldalamat, hogy mikor találkozni fogok, a régiekkel ne fogadjanak bizalmatlanul. Türelmetlenül vártam Seth megérkezését. Egyszer csak aztán megéreztem a várt szagot.

Mindent előre eltervezve kiléptem a fa mögül.  A felém közeledő egykori legjobb barátom lefagyva állt meg előttem.
- Változz át és ne szólj senkinek! – utasítottam.
A kezdeti sokk után Seth egy bokor mögé ment, hogy újra emberré váljon és felvegye a magával hozott ruháját. Amint előjött a bokor mögül hirtelen a nyakamba vetette magát:
- Jacob! Mi van veled öregem? – örült nekem volt falkatársam.
Engedve a gesztusnak visszaöleltem, majd elkezdtem mondandóm:
- Seth, ne haragudj, de nem bájcsevegni jöttem! – mondtam neki.
- De mi történt veled az elmúlt hat évben? Hol voltál? Még évekkel később is kerestünk. Sam utánad küldött, de semerre nem találtam a nyomod. Mindenki azt hitte, hogy meghaltál. Édesapád el is temetett. Mennyire fog neki örülni, ha megtudja, hogy hazatértél! – zúdította rám egyszerre érzéseit a kölyök, aki már egyáltalán nem volt kölyök. Nagyon megváltozott külsőre. Megférfiasodott és nem volt már az az évekkel ezelőtti gyerekképű srác.
- Seth, ide figyelj, senkinek nem szólhatsz, hogy visszajöttem!  - nyomatékosítottam benne a dolgot.
- Akkor mégis miért vagy itt? – kérdezte értetlenül.
- Egy nagy szívességet kérnék tőled! – kezdtem, volna bele, de félbeszakított:
- Legalább Bellával beszélj! – kérlelt Seth.
- Minek? – tettem fel a kérdést gúnyosan.
- Mert Bella, amióta eltűntél mindennap megkérdezi, hogy van-e hírünk rólad. Bízik benne, hogy egyszer visszatérsz és most itt vagy. Miután eltűntél hetekig szokott, még Edwarddal sem volt hajlandó beszélni. Az esküvőt is elhalasztották, hátha meggondolod magad.
- Ha annyira fontos lettem volna, neki nem Edwardot választja és ostoba módon halandóként sem fekszik össze azzal a vérszopóval, hogy majd abból egy ilyen gusztustalan valami jöjjön a világra! –köptem megvetően a szavakat és éreztem, hogyha nem uralkodok, magamon átalakulok.
- Annak a „gusztustalanságnak” neve is van. Úgy hívják, hogy Nessie és nagyon kedves lány. - válaszolta meglepődve Seth.
- Szóval, ti jóba vagytok Cullenékkel? Milyen szánalmas.
- Igen. Miután elmentél összefogtunk velük, hogy megkeressünk téged.
Érezve, hogy nem jó felé halad a beszélgetésiránya taktikát változattam:
- Bocsáss meg! Nem akarok Bellaékról beszélni. Nem ezért jöttem hozzád, hanem azért mert egyedül rád számíthatok barátom – nyomtam meg az utolsót, szót, ami úgy tűnt hatásosnak bizonyult.
- Mit szeretnél érni? – adta be a derekát Seth.
- Szeretném, ha összehoznál Sammel valamikor egy találkozót.
- Minek?
- Az csak rám és rá tartozik. Valamint kérlek, ne szólj senkinek Samen kívül, hogy itt vagyok. Képes vagy rá, hogy eltitkold a többiek elől?
- Igen. Még valami?
- Samet vedd rá, hogy ő se szóljon senkinek.
- Mikor legyen a találkozó? Egyáltalán, miként jelezhetnék neked?
- Gyere ide holnap és hozd a választ! – ezzel megfordultam és eltűntem a szeme elől.

2. fejezet: Vérfakasok

Megtudhatjuk, hogyan lett Jacob ilyen.

2. fejezet: Vérfarkasok

6 évvel korábban…

Miután megláttam az esküvői meghívót és Edward levelét végleg rá kellett jönnöm, hogy elvesztettem azt a lányt, akit szeretek. Ő hozzá fog menni egy vámpírhoz és át fog alakulni várszívóvá. Most már semmit sem tehetek annak érdekében, hogy megakadályozzam a dolgot. Bellából vámpír lesz, így megszűnik dobogni a szíve, ami tele van jósággal. Egyedül csak magamat okolhattam ezért, mert nem sikerült megállítanom Őt. Soha többé nem akarok visszatérni oda.

Nem akarom életem szerelmét egy élőhalottként látni. Nem is tudom, hogy miért tartom Őt életem szerelmének, mikor nem történt meg a bevésődés. Vagy talán mégis megtörtént és én nem vettem észre? Ettől a gondolattól még jobban rákapcsoltam, hogy messzebb kerüljek Cullenéktől, a falkától és Bellától. Hálás lehetnék, amiért Sam leállította a többieket, de nem hiszem, hogy valaha is visszatérnék oda.

Már három napja csak futok, mint egy őrült, de ez sem segít lelkem gyógyításában. Azt hittem, hogy farkasként, majd könnyebb lesz elviselni a fájdalmat, azonban tévedtem. Szívem most is ugyanúgy fájt, mint, mikor megláttam a levelet. Még mindig Bella csókja, valamint az a jelent játszódott le bennem, hogy a csata után közli, miszerint Edwardot választja. Utána is bíztam bolondfejemmel, hátha tudok változtatni a dolgok mentén, de erre sosem volt esélyem. Őt megfertőzte egy vérszopó alattomos módon, aki elhagyta, majd később visszaédesgette magát Hozzá.
Nem aludtam egy percet se az elmúlt három napban. Visz előre a büszkeség, hogy magam mögött hagyjam a múltat. Új életet fogok kezdeni valahol a vadonban farkasként. Soha többé nem szeretnék visszaváltozni emberré. Számításaim szerint nemsokára a kanadai határt újra elhagyva, mindjárt Alaszkába jutok. Első tervem az volt, hogy Európába megyek Oroszországon keresztül, ám az elképesztő hideg, majdnem keresztülhúzta a számításaimat. Némi elbizonytalanodás után rájöttem, ha megfagyok azzal is csak jól járnék. Legalább nem gondolnék folyton Bellára. Nincsen nálam szánalmasabb teremtmény a Földön. Itt sírok egy lány után, ki igazából sohasem szeretett.

Még mindig nem értem, viszont, hogy minek csókolt meg. Nem tudom épp ésszel felfogni, hogyan választhatta azt a vérszopót. Miért nem voltam, neki elég jó? A gyűlöletem a vámpírok iránt újra felizzott. Futásközben arra lettem figyelmes, egy őz rohan el előttem. Megérezve a vadat utána vetemedtem, hogy elejtsem.  Szükségem volt némi élelemre is, bár még nem öltem farkasként vámpíron kívül senkit, most muszáj volt megpróbálnom elejtenem ezt az állatot.

Végtére is, miként legyek vadonban élő jószág, ha egy ilyen kis őzet sem tudok elkapni. Edward iránti haragom megkettőzte a maradék erőmet, így egy hatalmas ugrással utolértem a vadat. Átharaptam a torkát, majd lakmározni kezdtem belőle. Eleinte furcsa érzés volt a nyers húst enni, hiszen az otthoni koszthoz voltam hozzászokva, de szép lassan megszoktam. Egyre jobban esett a vadhús. Nyilván közrejátszott az is, hogy napok óta nem vettem élelmet magamhoz, mégsem csak ez lehetett az oka. Miután végeztem az őzzel megláttam, egy kis patakot magam előtt.


Jó sokat ittam, aztán hirtelen elnyomott az álom. Tele hassal dőltem le, ellenben nem gondolom, hogy ezért álmodtam megint Bellával. Az álmomban újra Bella szobáján volt, amikor már majdnem csókolóztunk és jött Edward. A vérszopó elragadta Őt ki az ablakon. Bella kétségbeesetten kiáltott, hogy segítsek neki, viszont lefagytam a döbbenettől. Mire az ablakhoz értem azon két alak repült be felém. Az egyik Edward volt, míg a másik a „vámpír-Bella”, aki következőket mondta:
- Mégis, hogyan hihetted azt, hogy téged választalak helyette? Ő sokkal jobb nálad! Te sose fogsz a nyomába érni! – köpte a szavakat az arcomba Bella.
Akkor riadtam fel, amikor Bella és Edward belém mélyesztették fogaikat.
Szemem gyorsan pattant fel. Sokára járhatott az idő, mivel a Nap már magasan volt. Folytattam tovább utamat, de már normál tempóban. Egyszer csak az az érzésem támadt, mintha követnének. Többször is hátra pillantottam, ám senkit nem láttam. Először azt képzeltem, valaki a falkából utánam jött, de ez teljesen abszurd lenne.

 Mivel, ha mégis utánam jött volna valaki, akkor hallottam, volna a gondolatait. Legyőzve a paranoiámat tovább mentem. Ahogy haladtam előre a semmiből rám támadt valami a semmiből. Ekkor már tudtam, hogy egy vámpír az. Gyorsan megfordulva sikerült leterítenem a nőstény. Elkaptam a lábát és egy fához hajítottam. Fölé tornyosultam, hogy minden fájdalmamat rajta vezessem le, csakhogy az oldalamban megéreztem a hideg fogakat. Abban a pillanatban elsötétült a világ és elájultam.

Egy hideg barlangban tértem magamhoz emberalakban. Az első, amit megpillantottam két vámpírnak a karóba húzott feje volt. A jobboldalit rögtön felismertem, mert azt a nőstényt csaptam a fához. Mellette nyilván a párja feje lehetett. Ekkor jutott eszembe, miként lehetek még mindig életben. Kitisztult látásommal jobban körbenéztem és megláttam, hogy egy tűz körül farkasok ülnek.

Ezek a farkasok a falkatagjaimmal ellentétben sokkal nagyobbak voltak. Jobban szemügyre véve azt is sikerült megállapítanom, hogy ezek két lábon járnak.
Ekkor az egyik észrevett:
- Nézzétek, magához tért! Jason, adj neki ételt és vizet!
A Jason nevű egyed felállt és adott élelmet. Nem törődve azzal, hogy kik ezek elfogadtam a táplálékot. Miután végeztem az eledel elfogyasztásával vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk.

- Köszönöm, hogy az ételt és, hogy megmentettek tőlük – mutattam a két fejre.
- Pattanj, le fiam sok megbeszélni valónk van! – utasított az, aki észrevette, hogy magamhoz tértem.
Helyet foglalva bukott ki az első, ami eszembe jutott:
- Kik vagytok ti?
- Vérfarkasok vagyunk – felelte a „főnök”.
- Akárcsak én.
- Nem, Jacob. Te nem vagy vérfarkas. Te csak alakváltó vagy.
- Mi a különbség? – néztem rá nagy szemekkel.
- Az alakváltók emberek, akik farkassá alakulnak, míg a vérfarkasok, pedig emberré, ha kedvük tartja.
- Én ezt nem értem! Egyáltalán, miért segítettek nekem és honnan tudjátok a nevem? – kérdeztem értetlenkedve.
- A nevem Max és mindent tudunk rólad Jacob! Tudjuk miért jöttél el otthon.
- Mégis honnan?
- Dédapád, Ephraim Black is egy volt közülünk. Ő a vérfarkasok vezére és egyben jó barátom volt. Erről senki nem beszélt neked, mert dédapád elhagyott minket, hogy alakváltó legyen. Az alakváltók és a vérfarkasok unokatestvérek. Egykoron összetartoztunk, de nézeteltéréseink támadtak a vámpírokat illetően.
- Hogy érted ezt?
- Dédapád szerint nem kellett, volna az összes vámpírt megölni, csupán azokat, melyek embert ölnek. A „vegetáriánusokat” meg kell kímélni, mint például a Culleneket.
A név hallatán elfogott a düh.
- A szokásjogalapján téged illett az alfa hím szerepe. Benned is őt van, hogy vérfarkassá válj. Azt szeretnénk, ha győzelemre vezetnél minket a vérszopók ellen! Így te is megbosszulhatnád, hogy elhagyott a szerelmed.
Szavai hallatán egy bizsergés futott végig a hátamon. Éreztem, hogy egész testemben megremegek. Egyáltalán nem volt hasonlítható ahhoz, mikor „sima farkassá” váltam. Ezt észrevette Max is:
- Úgy látom elfogadta a sorsát. Nem is kellett sokat győzködni – húzta széles mosolyra farkas pofáját.

Az őrület: 1. fejezet: Hatalomátvétel

Ez egy Jacob/Nessie párosítású fanfiction lesz. Mi történne, ha Jacob nem tudná egyszerűen feldolgozni azt, hogy élete szerelme egy vámpírt választott helyette? Mi történne, ha a vámpírok iránti gyűlölete rögeszmévé válna? Van-e még visszaút Jacob számára az őrületből, vagy a régi Jacob örökre meghalt? Megtudhatod, ha elolvasod a történetet, ahol feltűnnek az alakváltók, a Cullen család, az igazi vérfarkasok és persze Jacob is.

Az őrület: 1. fejezet: Hatalomátvétel

- Kérlek! Hagyjatok életben! – könyörgött a Volturi egykori vezetője.
A két lábon járó vérfarkas szemei kitágultak a gyűlölettől, ahogyan közeledett áldozatához. Érezte, hogy nemsokára átharapja ősi ellensége torkát. Ettől a gondolattól a farkas pofáján egy sátáni vigyor keletkezett. Hatalmas termete tekintélyt parancsoló volt. Amint odaért Aróhoz(,aki a földön könyörgött életéért), úgy döntött eljátszadozik még a vámpírral.
- Te mocskos vérszívó! Nemsokára kiírtjuk az egész fajtátokat és kezdetét veszi a vérfarkasok uralkodása! – mondta röhögve a vérfarkas, miközben jót szórakozott az egykori dicső vámpír „halálfélelmén.”
- Kérlek, kegyelmezz! – rimánkodott Aro.
- Megöltük az egész klánod. Most te következel, de, hogy jót mulassak, ezért lassú és fájdalmas halálod lesz – ezzel a mozdulattal leharapta Aro jobb kezét.
A Volturi utolsó életben maradt tagja felüvöltött fájdalmában.
- Már csak Te állsz a céljaink útjába, hogy végképp leszámoljunk a vámpírokkal – mondta a vérfarkasok vezér.
- Miért teszitek ezt? –kérdezte kicsit összeszedve magát Aro.
- Mert nem vagytok arra jogosultak, hogy éljetek! –ordította a szörnyeteg és átharapta a vámpír torkát.
Jól eső érzés áradt szét benne, amint a vámpír hullája elterült a lábai előtt. Hat éve másra sem vágyik, minthogy megölhessen minden útjába kerülő vérszívót. Aro megölése, azonban sokkal jobb kedvre derítette, mint egy közönséges vérszopó meggyilkolása. Kikötötte „embereinek” is, hogy Ő fog végezni a vámpírvezérrel. Átlépve a halotton, az előtte lévő tükörhöz ment. Diadalittasan csodálta magát, amint meglátta tükörképét. A tükörből egy fekete, két és fél méter magas, két lábon járó gyilkoló gép tekintett vissza rá. Erős fekete szőrzete félelmetessé tette őt, de annál is jobban a hatalmas karmai és borotvaéles fogazata. Elégedett volt a látványával a vérfarkas vezér. Nagy nap volt ez az életében, miután sikerült legyőznie a Volturit és alig veszített a farkasai közül bárki is. A csata teljesen egyoldalú volt, miután a vámpírok nem számítottak egy ekkora támadásra. A vérfarkasok a különleges képességeiknek hála nem kellett tartaniuk Jane, vagy Alec szörnyűségeitől. Mivel a mentális harcban elbuktak a vámpírok önvédelmi próbálkozásai, ezért csak a közelharcban bízhattak. Ám a farkasoknak jobbak voltak testi adottságaik, így a vérszívóknak esélyük sem maradt.

A vezér elfordulva a tükörtől beszédet kezdett elmondani alattvalóihoz:
- Drága, Testvéreim! Nagy nap ez a mai a vérfarkasok életében! Leszámoltuk a vámpírvilág vezetőivel, így már senki sem állíthat meg minket! – a vezér kis szünetet tartott, hogy farkasai megéljenezhessék szavait.
- Éljen, a leghatalmasabb vérfarkas, akit a Föld magán hordott! – Üvöltötte valaki a tömegből.
A főfarkas leintette az éljenzőket, majd folytatta beszédét:
- Tervünk arra, hogy mi legyünk a világurai már nagyon közel van. Bár nagyon közel van, de még nem jött el az ideje. Még mindig vannak nomád-vámpírok világszerte és bujkáló „vegetáriánusok”. Ma a világ elé léptünk. Így nem titkolhatjuk tovább terveinket. Emiatt félő, hogy összefognak a vérszopók, ennek következtében még, addig kell cselekednünk, amíg össze vannak zavarodva. Menjetek, Testvéreim kutassátok fel és öljétek meg őket! Öljétek meg mindet!
A tömeg hatalmas üdvrivalgásba kezdett, aztán hátat fordítva a vezetőjüknek gyilkos szándékukkal, a lelkükben elkezdtek rohanni, hogy megtalálják a vámpírokat.
A Vezető csodálattal nézett alattvalói után. Végre elérkezett az idő, hogy álma valóra válhasson.   Ahogyan oszolódott a tömeg a Vezér jelképesen elfoglalta Aro székét jelezve ezzel is a hatalomátvételt.
A „trónra” egykori emberi formájában foglalt helyet. Kinézete már nem hasonlított a hat évvel ezelőtti önmagára. Nem az időmúlása miatt (hiszen az nem fogott rajta), hanem azért, mert a vámpírok iránti gyűlölete teljesen elhatalmasodott rajta.  Árnyéka volt emberi teste a réginek. Nem is szerette felölteni azt, mert ez a régi gyenge énjére emlékeztette. Most, viszont kénytelen volt, hiszen meg kellett terveznie a következő lépéseit a háborúban.
Fekete hosszú haja leomlott vállaira, a szeme pirosan izzott, mint egy elmebeteggyilkosnak. Testét több helyen is zúzódások és régen beforrt sebek díszítették. Aki ránézett láthatta, hogy igen régóta küzd a vámpírokkal.
A Vezért egy szolgálója zavarta meg az elmélkedésben::
- Jacob Nagyuram…