3. fejezet: A visszatérés
6 évvel később…
Seth volt éppen beosztva őrjáratra tudtam meg az egyik kémünktől. Nem is sajnáltam, mert a tervem sikeréhez, olyan ember kellett, aki nem kérdezősködik, annyit csak teszi a dolgát. Az előző életemben ő volt a legjobb barátom. Talán most hasznát vehetem ennek a régi kapcsolatnak, hogy össze tudjak hozni egy találkozót Sammel. Az egykori falkavezéremet mégsem kereshettem meg rögtön, hiszen első felindulásában világgá kürtölné, hogy hazatértem. Ez elég hülyén hangozna, mivel La Pushot már nem tartottam az otthonomnak.
A régi Jacob Black talán annak tartaná, de a farkas, akivé váltam az nem. Szükségem lett Seth segítségére, hogy valaki letudja, majd beszélni Samet a nagy hír szétkürtöléséről.
Tárgyalni akartam Sammel, hogy az alakváltókkal csatlakozzanak hozzánk a vámpírok elleni háborúban. Nyilván már ők is értesültek arról, hogy valakik elintézték a Volturit, de biztosan nem sejtik, hogy én állok a dolgok mögött. Nem volt szükségem feltétlenül az alakváltókra, azonban mégis csak testvéreink, még ha annak idején különváltak útjaink is.
Miután megtudtam Maxtől, hogy a győzelmünket egy Luis nevű vérszopó veszélyeztetheti azonnal titkos gyűlést tartottunk. Hírszerzőink jelentették, hogy Luis annak a jövőbelátó liba pasijának régi barátja. Luis fejébe vette, hogy Jasperrel létrehoznak titokban egy újszülött hadsereget, hogy átvegyék a Volturi megüresedett helyét a vámpírok között. Az akciójuk sikerének érdekében Luis csatlakozott a Cullen családhoz megjátszva, hogy ő is vegetáriánus és egyedül van. Ezekben a nehéz időkben, mikor sorra ölik valakik a vámpírokat a Cullenek nyilván nem fognak magára hagyni egy „elesett” vérszívót. Ám, ha ez sem, lenne elég összejött Bella és Edward fél vámpír lányával. (Amikor értesültem ennek a valaminek a születéséről talán, akkor gyűlöltem meg végleg a vámpírokat.) Ezzel igyekezett bebiztosítani magát. Jól meg tudja tehát téveszteni az ellenségeit, de annyira még sem ügyes, hogy a vérfarkasokat is átverje. Bár azt az ostoba gondolatolvasó majmot sikerült. Húztam el erre vigyorogva a számat.
Max, aki dédapám jó barátja is volt, tarotta a szemét Forkson és környékén. Tőle informálódtam, hogy van-e valami életbevágóan fontos arrafelé, ami veszélyeztetheti a vámpírok kiirtásáról szövögetett álmaimat. Mindössze háromszor jelentett nekem Cullenékről. Egyszer, miután megtörtént az esküvő. Egyszer, mikor tudomást szerzett arról fél vámpír születéséről és most a Volturi legyőzése után.
Soha nem beszéltek a vérfarkasok előttem Belláról és a múltamról. Tudták, hogy szívem legmélyén még mai napig fáj a dolog. Amit, azonban kitűnő örömmel fogadtam, hogy a vérfarkasoknál csak kis számban történik bevésődés. Akkor is csak egy másik vérfarkasba.
Ott álltam az egyik fa mögött emberalakomban. Kicsit összeszedtem ezen oldalamat, hogy mikor találkozni fogok, a régiekkel ne fogadjanak bizalmatlanul. Türelmetlenül vártam Seth megérkezését. Egyszer csak aztán megéreztem a várt szagot.
Mindent előre eltervezve kiléptem a fa mögül. A felém közeledő egykori legjobb barátom lefagyva állt meg előttem.
- Változz át és ne szólj senkinek! – utasítottam.
A kezdeti sokk után Seth egy bokor mögé ment, hogy újra emberré váljon és felvegye a magával hozott ruháját. Amint előjött a bokor mögül hirtelen a nyakamba vetette magát:
- Jacob! Mi van veled öregem? – örült nekem volt falkatársam.
Engedve a gesztusnak visszaöleltem, majd elkezdtem mondandóm:
- Seth, ne haragudj, de nem bájcsevegni jöttem! – mondtam neki.
- De mi történt veled az elmúlt hat évben? Hol voltál? Még évekkel később is kerestünk. Sam utánad küldött, de semerre nem találtam a nyomod. Mindenki azt hitte, hogy meghaltál. Édesapád el is temetett. Mennyire fog neki örülni, ha megtudja, hogy hazatértél! – zúdította rám egyszerre érzéseit a kölyök, aki már egyáltalán nem volt kölyök. Nagyon megváltozott külsőre. Megférfiasodott és nem volt már az az évekkel ezelőtti gyerekképű srác.
- Seth, ide figyelj, senkinek nem szólhatsz, hogy visszajöttem! - nyomatékosítottam benne a dolgot.
- Akkor mégis miért vagy itt? – kérdezte értetlenül.
- Egy nagy szívességet kérnék tőled! – kezdtem, volna bele, de félbeszakított:
- Legalább Bellával beszélj! – kérlelt Seth.
- Minek? – tettem fel a kérdést gúnyosan.
- Mert Bella, amióta eltűntél mindennap megkérdezi, hogy van-e hírünk rólad. Bízik benne, hogy egyszer visszatérsz és most itt vagy. Miután eltűntél hetekig szokott, még Edwarddal sem volt hajlandó beszélni. Az esküvőt is elhalasztották, hátha meggondolod magad.
- Ha annyira fontos lettem volna, neki nem Edwardot választja és ostoba módon halandóként sem fekszik össze azzal a vérszopóval, hogy majd abból egy ilyen gusztustalan valami jöjjön a világra! –köptem megvetően a szavakat és éreztem, hogyha nem uralkodok, magamon átalakulok.
- Annak a „gusztustalanságnak” neve is van. Úgy hívják, hogy Nessie és nagyon kedves lány. - válaszolta meglepődve Seth.
- Szóval, ti jóba vagytok Cullenékkel? Milyen szánalmas.
- Igen. Miután elmentél összefogtunk velük, hogy megkeressünk téged.
Érezve, hogy nem jó felé halad a beszélgetésiránya taktikát változattam:
- Bocsáss meg! Nem akarok Bellaékról beszélni. Nem ezért jöttem hozzád, hanem azért mert egyedül rád számíthatok barátom – nyomtam meg az utolsót, szót, ami úgy tűnt hatásosnak bizonyult.
- Mit szeretnél érni? – adta be a derekát Seth.
- Szeretném, ha összehoznál Sammel valamikor egy találkozót.
- Minek?
- Az csak rám és rá tartozik. Valamint kérlek, ne szólj senkinek Samen kívül, hogy itt vagyok. Képes vagy rá, hogy eltitkold a többiek elől?
- Igen. Még valami?
- Samet vedd rá, hogy ő se szóljon senkinek.
- Mikor legyen a találkozó? Egyáltalán, miként jelezhetnék neked?
- Gyere ide holnap és hozd a választ! – ezzel megfordultam és eltűntem a szeme elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése