Az őrület: 1. fejezet: Hatalomátvétel
- Kérlek! Hagyjatok életben! – könyörgött a Volturi egykori vezetője.
A két lábon járó vérfarkas szemei kitágultak a gyűlölettől, ahogyan közeledett áldozatához. Érezte, hogy nemsokára átharapja ősi ellensége torkát. Ettől a gondolattól a farkas pofáján egy sátáni vigyor keletkezett. Hatalmas termete tekintélyt parancsoló volt. Amint odaért Aróhoz(,aki a földön könyörgött életéért), úgy döntött eljátszadozik még a vámpírral.
- Te mocskos vérszívó! Nemsokára kiírtjuk az egész fajtátokat és kezdetét veszi a vérfarkasok uralkodása! – mondta röhögve a vérfarkas, miközben jót szórakozott az egykori dicső vámpír „halálfélelmén.”
- Kérlek, kegyelmezz! – rimánkodott Aro.
- Megöltük az egész klánod. Most te következel, de, hogy jót mulassak, ezért lassú és fájdalmas halálod lesz – ezzel a mozdulattal leharapta Aro jobb kezét.
A Volturi utolsó életben maradt tagja felüvöltött fájdalmában.
- Már csak Te állsz a céljaink útjába, hogy végképp leszámoljunk a vámpírokkal – mondta a vérfarkasok vezér.
- Miért teszitek ezt? –kérdezte kicsit összeszedve magát Aro.
- Mert nem vagytok arra jogosultak, hogy éljetek! –ordította a szörnyeteg és átharapta a vámpír torkát.
Jól eső érzés áradt szét benne, amint a vámpír hullája elterült a lábai előtt. Hat éve másra sem vágyik, minthogy megölhessen minden útjába kerülő vérszívót. Aro megölése, azonban sokkal jobb kedvre derítette, mint egy közönséges vérszopó meggyilkolása. Kikötötte „embereinek” is, hogy Ő fog végezni a vámpírvezérrel. Átlépve a halotton, az előtte lévő tükörhöz ment. Diadalittasan csodálta magát, amint meglátta tükörképét. A tükörből egy fekete, két és fél méter magas, két lábon járó gyilkoló gép tekintett vissza rá. Erős fekete szőrzete félelmetessé tette őt, de annál is jobban a hatalmas karmai és borotvaéles fogazata. Elégedett volt a látványával a vérfarkas vezér. Nagy nap volt ez az életében, miután sikerült legyőznie a Volturit és alig veszített a farkasai közül bárki is. A csata teljesen egyoldalú volt, miután a vámpírok nem számítottak egy ekkora támadásra. A vérfarkasok a különleges képességeiknek hála nem kellett tartaniuk Jane, vagy Alec szörnyűségeitől. Mivel a mentális harcban elbuktak a vámpírok önvédelmi próbálkozásai, ezért csak a közelharcban bízhattak. Ám a farkasoknak jobbak voltak testi adottságaik, így a vérszívóknak esélyük sem maradt.
A vezér elfordulva a tükörtől beszédet kezdett elmondani alattvalóihoz:
- Drága, Testvéreim! Nagy nap ez a mai a vérfarkasok életében! Leszámoltuk a vámpírvilág vezetőivel, így már senki sem állíthat meg minket! – a vezér kis szünetet tartott, hogy farkasai megéljenezhessék szavait.
- Éljen, a leghatalmasabb vérfarkas, akit a Föld magán hordott! – Üvöltötte valaki a tömegből.
A főfarkas leintette az éljenzőket, majd folytatta beszédét:
- Tervünk arra, hogy mi legyünk a világurai már nagyon közel van. Bár nagyon közel van, de még nem jött el az ideje. Még mindig vannak nomád-vámpírok világszerte és bujkáló „vegetáriánusok”. Ma a világ elé léptünk. Így nem titkolhatjuk tovább terveinket. Emiatt félő, hogy összefognak a vérszopók, ennek következtében még, addig kell cselekednünk, amíg össze vannak zavarodva. Menjetek, Testvéreim kutassátok fel és öljétek meg őket! Öljétek meg mindet!
A tömeg hatalmas üdvrivalgásba kezdett, aztán hátat fordítva a vezetőjüknek gyilkos szándékukkal, a lelkükben elkezdtek rohanni, hogy megtalálják a vámpírokat.
A Vezető csodálattal nézett alattvalói után. Végre elérkezett az idő, hogy álma valóra válhasson. Ahogyan oszolódott a tömeg a Vezér jelképesen elfoglalta Aro székét jelezve ezzel is a hatalomátvételt.
A „trónra” egykori emberi formájában foglalt helyet. Kinézete már nem hasonlított a hat évvel ezelőtti önmagára. Nem az időmúlása miatt (hiszen az nem fogott rajta), hanem azért, mert a vámpírok iránti gyűlölete teljesen elhatalmasodott rajta. Árnyéka volt emberi teste a réginek. Nem is szerette felölteni azt, mert ez a régi gyenge énjére emlékeztette. Most, viszont kénytelen volt, hiszen meg kellett terveznie a következő lépéseit a háborúban.
Fekete hosszú haja leomlott vállaira, a szeme pirosan izzott, mint egy elmebeteggyilkosnak. Testét több helyen is zúzódások és régen beforrt sebek díszítették. Aki ránézett láthatta, hogy igen régóta küzd a vámpírokkal.
A Vezért egy szolgálója zavarta meg az elmélkedésben::
- Jacob Nagyuram…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése